Március végén irodáink tele voltak a Németországból hazatért kollégák történeteivel. Ahogy hallgattuk a kalandjaikat, rájöttünk, hogy a szavak egyszerűen nem elegendők ahhoz, hogy minden élményüket átadják.
Nem hittünk nekik, amikor elmondták Conan igazi nevét. Karlsruhe és Paraćin közötti párhuzamról szóló érdekfekszítő története mellett szó volt Brath legnagyobb hamburgeréről is. Természetesen nem feledkezhetünk meg a flamingókról, amelyek éjjelente felébresztették kollégáinkat. 🙂
Ezek, és számos más történet kalandvágyat ébresztettek bennünk. Alig vártuk, hogy együtt tölthessünk időt német kollégáinkkal, felfedezzük Karlsruhe városát, és megtapasztaljuk, milyen Németországban dolgozni, még ha csak egy hétig is. De még a legmerészebb álmainkban sem tudtuk elképzelni... milyen sportcipőben lesz Zoran paintballon🙂
Utazásunk kezdetén mindenki megfogalmazott bizonyos elvárásokat. Csilla az előző csoportban lévő kollégái történeteire gondolt. Kíváncsi volt, vajon ezúttal is lesz-e annyi bulizás. Titokban nagyon örült annak, hogy Silviával mély barátságot alakított ki, akiről nagyon hamar kiderült, hogy lelkel mélyén szintén olyan nyugdíjas temperamentumú mint ő. Azt is nagyon várta, hogy több időt töltsön a németországi kollégákkal, akikkel nem találkozik minden nap az irodában, és hogy közelebbről megismerje őket.
Indulásunk napján a Digital Hive épülete előtt gyülekeztünk. Mivel aznap hajnali 3 órakor volt a szabadkai indulásunk az egyik leggyakoribb mondat az volt, hogy "alig várom, hogy odaérjünk".
A repülőút nem volt túl hosszú, bár a kisebb-nagyobb turbulenciák fokozták az izgalmakat. A leszállás után egy igazán német élményben volt részünk - a közlekedési eszközök közötti átszállás. A vonattól a buszig minden átszállás egy-egy mini kaland volt, amely fokozatosan bevezetett minket a németországi életritmusba. De ha ez nem lett volna - Ivánának ma nem lenne egy új legjobb barátja (beszámolónk végére kettő)🙂.
A Baden-Württembergi város egyszerűségével és eleganciájával fogadott minket. Karlsruhe a klasszikus német precizitás és a városi területeken ritkán tapasztalható nyugalom tökéletes kombinációja. Az utcák tiszták, az építészet pedig lenyűgöző volt a modern és a hagyományos épületek közötti ellentétekkel.
Mindannyian kellemesen meglepődtünk. Bár a kollégák, akik már jártak ott, elmondták tapasztalataikat, magát a megérkezés utáni érzést átélni más volt. Az első dolog amire Adam felfigyelt az a szokatlan építészet, életmód és az emberek természete volt, amihez mi Szerbiában nem vagyunk hozzászokva.
Az emberek segítőkészek voltak. A nyelvi akadályok ellenére igyekeztek barátságosak lenni.
Adam
A többi városhoz képest Karlsruhe tempója lassabb, kevésbé stresszes és sokkal nyugodtabb.
Az vasútállomáshoz közeli szálloda volt utazásunk első állomása. Miután a szobáinkat elfoglaltuk,csomgjainkat leraktuk azonnal indultunk az irodába, hogy megigyunk egy kávét Hansszal. De ahogy az a jó társaságban lenni szokott, a kávéból hamar sör lett. Ez a szó sokat fog szerepelni a beszámolónkban, így megtörténhet, hogy a Google rangsorában az elsők között jelenünk majd meg 🙂
Az iroda teljes pompájában fogadott minket - tágas, magas mennyezettel, fapadlóval és az elkerülhetetlen piros motívumokkal. Rendezett és komoly hangulata arra késztetett minket, hogy egy kis melegséggel töltsük meg.
Ezt a hiányzó melegséget különböző dekorációs elemekkel pótoltuk. Abban biztosak vagyunk, hogy az iroda minden igénynek megfelel- azoknak, akiknek modern íróasztalra és sok helyre van szükségük, és azoknak is, akik inkább egy kényelmes kanapéról dolgoznának.
Számunkra különösen tetszika közös fótóinkkal tele "emlékek fala". A konyhába menet minden kolléga megállt, hogy megnézze és felidézze a közös pillanatokat. Tudtuk, hogy ez csak a kezdete egy felejthetetlen hétnek.
Második napunk úticélja Heidelberg volt, amely tökéletesen ötvözi a történelmet és a pezsgő tudományos élet harmóniáját. Miután felértünk a régi kőlépcsőkön át vezető úton a heidelbergi várba, egy elképesztő városra nyíló kilátás fogadott minket. Egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy megértsük miért ez a város a német romanticizmus szíve.
A várhoz való séta több volt, mint egy egyszerű fizikai tevékenység: egy időutazás volt. A falak az elmúlt évszázadok történeteit suttogták, lépteink megtörték a csendet, amely évszázadok óta őrzi e monumentális épület titkait. Felérve a várba es gyönyörű kilátásban volt részünk.
A beszélgetés, viccelődés és az ismerkedés mellett közös fényképeket is készítettünk, majd elindultunk le a városba. Úticélunk egy helyi étterem volt, ahol egy jól megérdemelt ebédet fogyasztottunk el. Az étteremben nagy faasztalokon hagyományos német ételeket szolgáltak fel. Vendéglátóink gondoskodtak arról, hogy nem kevesebb, mint négyféle helyi sört is kóstolhassunk meg. A 33%-os alkoholtartalmú sör hamar nevetést és értetlenkedő tekinteteket váltott ki.
Heidelberg még David kollégámat is sikerült meglepnie. Annak ellenére, hogy már többször járt Németországban, kétségtelenül Európa egyik leglátványosabb városának gondolja.🙂
Visszatérésünk után a szállodában az estét kártyázással töltöttük. Míg egyesek a barátságokat szétromboló Unot játszották, mások pókertudásukat mutatták be. Hans, aki az est hivatalos bajnoka volt, német taktikájával nem tudta felvenni a versenyt Ivana blöffölésével.
A csapat egyetértett abban, hogy ez a nap több volt, mint egy egyszerű kirándulás - ez egy olyan nap volt, amikor mi, a különböző országokból származó kollégák igazán összekovácsolódtunk.
A harmadik napon új kihívások elé néztünk, és az egyik legizgalmasabb ilyen program a paintball volt. A paintballpálya láttán mindenki azonnal elkezdett stratégiákat szövögetni.
A csapat női tagjai veszélyes taktikát folytattak, végül mondenki szuvenírként egy kisebb-nagyobb szines zúzódást vitt haza megával. Aleksandra számára a legemlékezetesebb pillanat a második forduló végén volt, amikor már csak ő és Ivana maradtak ketten. Három hosszú, adrenalinnal teli perc után Aleksandra került ki győztesen. Azonban a következő körben már elpártolt tőle a szerencse, melynek következtében néhány kék és fájdalmas zúzódása lett. De Alexandra szerint a játék minden egyes perce megérte.
Bojan beszámolójában kiemelte, hogy nem szeretett a lányok elleni rivális csapatban lenni - különösen Csillától és Sárától félt. Már a játék kezdetén rájött, hogy a lányok született tehetségek. Ha a lányok fognak a következő csapatépítő programjáról dönteni, sejteni fogjuk, hogy mi vár ránk.🙂
A délutáni kötetlen időtőltés remek lehetőséget adott különböző programokra. A csapat egyik része bevásárlókörútra indult, míg a másik fele az állatkert felé vette az irányt.
Ez az állatkert nagyon különbözik azoktól, amelyekben ezidáig jártam. Nagyon sok figyelmet szentelnek az állatok életterének a kialakítására. A sok apró részlettel olyan élőhelyet próbálnak megteremteni, ami szinte megegyezik természetes élőhelyükkel.
Aleksandra
Azt este folyamán mindenki elmesélte a paintballal kapcsolatos élményeit, az állatokkal való találkozás pillanatait, valamint a vásárlási körút tapasztalatait. Ez a nap bár fizikailag megterhelő volt, egyértelműen megerősítette a csapatszellemet, és megmutatta, hogy különböző érdeklődési köreink ellenére tudtunk minőségi időt együtt tölteni és egy csapatként mozogni.
A hétfő számunkra az új üzleti győzelmek napja volt. A németországi irodában szívélyes fogadtatásban részesítettek minket, ahol megismerkedtünk csapatunk új arcaival.
A német kollégákkal könnyű volt együtt dolgozni, hiszen már évek óta egy csapatként funkcionálunk. Az ötletelés, a párbesézéd és a közös célok együttes kitűzése olyan energiát és lelkesedést váltott ki mindenkiben, amely szinte egész héten jelen volt az irodában.
Sara úgy érzi, hogy a karlsruhei látogatás során a német kollégákkal való kapcsolat mégjobban megerősödött.
Az új és közösen átélt élményeink mostmár mégjobban összekötnek minket. Biztos vagyok abban, hogy ez pozitív kihatással van további közös munkánkra, és még könnyebben tudunk majd kommunikálni egymással.
Sara
A személyes kontakt jelentős hatással volt az együttműködés alapját képező bizalom megerősítésére.
Vladimir és Goran egyetértenek ezzel, bár következtetéseiket nagyon eltérő helyzetekből vonták le. Goran otttartózkodsunk során szerbiai kollégáinkkal dolgozott egy projekten, és nem volt lehetősége arra, hogy szorosan együttműködjön a németországi munkatársakkal. A német kollégákkal való őszinteség és nyitottság azonban jelentős hatással volt az irántuk érzett bizalom kiépítésére. Vladimir munkája nagy részét német kollégáival közvetlen együttműködésben végezte. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a velük való informális találkozók során megerősödött az irántuk való bizalom.
A munkanap gyorsan elmúlt, a kávészünetek pedig elkerülhetetlenül mini-stratégiai ülésekké váltak. A hotelbe való sétánk során egyértelműen érezhető volt az aznapi produktivitás és az abból eredő elégedettség. Pár óra elteltével újra találkozott az egész csapat. A pizzázással egybekötött sörözés tökéletes levezetése volt az aznapi munkának.
A munkát ott folytattuk, ahol előző nap abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy mostmár nem ismeretlen terepen mozogtunk. A kollégák közötti összhang minden pillanatban érezhető volt, és a teremben lévő pozitív energia szinte ragályos volt.
Tréfásan arra a következtetésre jutottunk, hogy a német precizitás és a mi természetünk kombinációja olyan nyerő formula, amelyet szabadalmaztatni kellene.
Vladimir javaslata szerint a német kollégáktól nem csak a precizitást kellene átvenni, hanem a sörivás kultúráját is. 🙂
Az aznapi munkát befejezve Baden-Baden felé vettük az irányt, amely a termálforrásai mellett a kaszinójáról is híres. A kaszinó egy letűnt korszak hangulatát idézi, ahol egy építészeti remekmű a luxussal és az eleganciával keveredik.
Szerencsénket számos játékban kipróbáltuk, a rulettől a blackjackig. Néhányan olyan stratégiákat is kipróbáltak, amelyekről azt hitték, hogy soha nem bukhat el. Gyorsan kiderült, hogy a copy-paste rendszer nem hozta meg a várt eredményt.
Mikor csináltál utoljára valamit először? Sara Baden-Badenben próbálta ki életében először a szerencsejátékokat. Még a rulett számot is sikerült eltalálnia, de beszámolója során kiemeli, hogy a győzelem utáni a leállás igazi kihívás volt számára. Biztos volt benne, hogy ha folytatja a játékot, akár mindent is elveszíthet.
Darko azt est végén kollégáit arra emlékeztette, hogy ez egy kellemes élmény és tapasztalat volt, azonban vigyázni kell, nehogy szokássá alakuljon át.🙂
A 6. nap a kaszinóban szerzett tapasztalatok elmesélésével kezdődött. A "Kaszinó utáni matekozás" lett a nap mondása, amelyet vices történetek közepette találtunk ki.
A nap fénypontja azonban az új projektről érkező hír volt. Németországban dolgozva ilyen információkat kapni különleges élmény volt Csilla számára, mert büszke volt arra, hogy ennek a cégnek a tagja lehet. Ez a hír egy remek alkalom volt arra, hogy élőben megünnepelhessék az egyéves együttműködésüket és annak eredményét. Izgatottságában asztalról asztalra szaladt, és minden kollégájának elmondta a jó hírt.
Munka után nem volt megtervezett program, így mindenki azt csinálhatta, amihez kedve volt. Zoran úgy döntött, hogy meglátogatja családját Stuttgartban. Ez egy különleges nap volt számára, mert évente csak kétszer van lehetősége arra, hogy találkozzon a Stuttgartban elő családját. Zoran számára ez egyúttal lehetőség volt arra is, hogy megtapasztalja egy nagyobb város nyüzsgését, megnézze a lenyűgöző építészeti nevezetességeket, és egy pillanatra kiszakadjon a karlsruhei nyugalomból és csendből.
Csapatunk néhány tagja úgy döntött, hogy a terápia egy másik formáját is kipróbálja - a bevásárlóterápiát. Nevetve megjegyezték, hogy a "kaszinó utáni matekozás" következtében óhatatlanul óvatosabbak lettek a pénzköltés szempontjából, így különös figyelmet szenteltek a szezonális kedvezmények levadászására.
A fociszurkolók számára a 6. nap estéje este egyfajta kikapcsolódás volt. A tévéképernyő körül összegyűlve a srácok egy része élvezettel figyelte a futballmérkőzéseket, és megosztotta a játékról szerzett benyomásait, és egy pillanatra félretették a munkát és az azzal járó felelősséget.
Ezután következett a csomagolás. A hazatérés előkészületei nem voltak szomorúak, mindenki igényelte a csendes pihenőt, amelyben feldolgozta az elmúlt napok történéseit. Becsomagoltuk táskáinkat az emlékeinkkel együtt, és alig vártuk, hogy megoszthassuk a történketeket az otthoniakkal, valamint azokkal az olvasókkal, akik idáig eljutottak. 🙂
Német kalandunk hetedik napja tele volt munkahelyi teendőkkel azonban egy különleges feladat kiemelkedett a többi közül: egy reklámfilm forgatása. Főszereplője Hans, a bájos kollégánk, volt, aki a forgatás alatt német vállalkozói szellem szinonimájává vált.
A forgatás helyszíneként a várost néztük ki, de mintha Karlsruhe nem akarta volna, hogy elbúcsúzzunk. A forgatás alatt egy felhőszakadás érte el a várost. Átázva tértünk vissza az irodába, ahol viccelődve szárítkoztunk a radiátor mellett. Ez egy nem tervezett, de szórakoztató élmény volt, ami emlékezetessé tette utolsó napunkat.
Amikor végre készen álltunk az indulásra jött a hír, miszerint a hazainduló járatunk kettő órát késik. Ez a hír kicsit megviselt minket, azonban kihasználtunk a maradék időt arra, hogy átbeszéljük németországi tapasztalatainkat. Dávid szerette volna a csapatot megviccelni, így egy még nagyobb késést (hajnali 3 órás indulást) hitetett el a csapattal. A hír hallatán eluralkodott a pánik.
A kétségbeesett tekintetek felháborodásba fordultak, majd amikor mindenki megbékélt a kétségbeejtő hírrel, Dávid elmondta, hogy ez valójában csak egy vicc volt. Bár a kezdeti reakció a megdöbbenés és a hitetlenkedés volt, hamarosan nevetés töltötte meg a reptéri várótermet. Végül is ez volt a tökéletes vicc, amely szimbolikusan lezárta utazásunkat - egy meglepetésekkel és jó humorral teli kalandot.
Készen álltunk arra, hogy új élményekkel és anekdotákkal térjünk haza, amelyek biztosan részei lesznek sok jövőbeni beszélgetésünknek.
Kirándulásunk minden napja egy másik élményt rejtett magában, de ami igazán gazdaggá tette ezt a kalandot, az nem csak a tervezett közös programok voltak, hanem az emberek, akikkel megosztottuk ezeket az élményeket. Kollégák váltak barátokká, ismeretlen helyeket fedeztünk fel együtt, ahol a nevetés és viccelődés mindvégig jelen volt.
Németországból számos szuvenírral tértünk haza, de ami igazán tartóssá teszi ezt a kirándulást az az együtt töltött pillanatok emléke, amelyek örökre megmaradnak. A történetek, amelyeket megosztunk egymással, a viccek, amelyeket ismételgetünk, és a leckék, amiket az együttműködésről és a másik kultúrájáról megtanultunk, csakis megerősítik csapatunkat, és hozzájárulnak a személyes és szakmai fejlődésünkhöz.
Az kiutazásunkhoz viszonyítva sokkal több mindennel tértünk haza: új perspektívákkal, megújult lelkesedéssel a munkánk iránt, és azt az érzést, hogy valami nagyobb dolog részesei vagyunk.
Azoknak a kollégáknak, akiknek még nem sikerült megtapasztalniuk a német irodában végzett munka varázsát, azt üzenjük...
Légy nyitott az új tapasztalatokra! Kapcsolódj minél több kollégához, valamint lépj ki a konfortzónádból, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Használd ki a benned rejlő erőt, és ami talán a legfontosabb: élvezz ki minden pillanatot!
Ivana